Az előhívásos tanulás az egyik leghatékonyabb tanulási módszer. Az előhívási hatást – azaz azt, hogy az információ előhívása a memóriából egy kezdeti tanulási fázis után jobban elősegíti a tanultak hosszú távú megmaradását, mint az ismételt elolvasás – több száz tanulmány vizsgálta.

Az előhívásos tanulás az egyik leghatékonyabb tanulási módszer. Az előhívási hatást – azaz azt, hogy az információ előhívása a memóriából egy kezdeti tanulási fázis után jobban elősegíti a tanultak hosszú távú megmaradását, mint az ismételt elolvasás – kimutatták szövegtanulás esetén, idegen szavak tanulásánál, páros asszociációs helyzetben, tankönyvi szövegeknél és téri-vizuális anyagnál, illetve készségek tanulása esetén is. Egy korábbi kísérletünkben megmutattuk, hogy az előhívásos tanulás középiskolai matematika oktatásban is alkalmazható. Az előhívásos tanulást úgy emeltük be a matematika órákra, hogy a kísérleti csoportban a diákok minden óra végén tesztet írtak az adott napon tanult tananyagrészből. Egy másik kísérletünkben ugyanezt igazoltuk egyetemi környezetben elsőéves bevezető kurzuson és hosszú távon absztrakt tananyaggal is.  Ezt a módszert kívánjuk nagyobb mintán, különböző iskolákban kipróbálni, kiegészítve a matematikai szorongás és a matematikai attitűd mérésével.

Agykutatások kimutatták, hogy a hosszútávú tudás titka az előhívás. Amennyiben a megtanult anyagot nem hívjuk elő tudatosan, az újonnan megszerzett tudás mintegy felét napokon vagy heteken belül elfelejtjük. Az előhívás a felejtés ellen hat. Az előhívásos, vagy más néven teszteléses tanulás olyan tanulási stratégia, ahol nem csak arra összpontosítunk, hogy az információ "bekerüljön" a diák fejébe, hanem arra is, hogy az információt hosszú távon "elő tudja nyerni" onnan. A teszteléses tanulás bármilyen olyan tevékenységre utalhat, mint például tanórai kérdések, kvízek,  tesztek és vizsgakérdések használata, amely során az információt mindenfajta segítség nélkül kell előhívni a memóriából.

Talán a “legtisztább” kísérleti elrendezések ezen a területen zajlottak le. Számos tanulmány közül válogathatunk, amely a memorizálás és a tesztelés viszonyát vizsgálták. Például Zaromb és Roediger (2010) megmutatták, hogy a rendszeres előhívás az agyunkban mentális “struktúrákat” alakít ki, amelyek komoly támogatást adnak amikor a későbbiekben fel szeretnénk használni a tárolt információkat. Tanulmányuk szerint a tesztelés jelentősen erősíti a tanulók hosszú távú szövegtanulási teljesítményét.

Minden korosztály számára hatékony!

Számos kutatás kimutatta, hogy általános iskolától kezdve, a középiskolán és az egyetemen át egészen idősebb korig fontos, hogy a tanulási folyamat részét képezze a rendszeres előhívás.

Az idegennyelv-tanulásban számos empirikus kutatás igazolja a tesztelés jótékony hatását.

	Például a Canzius (2020) által végzett vizsgálatban főiskolai hallgatók angol-idegen nyelv szópárokat tanultak, és akiket ismételten teszteltek (előhívásos tanulás), sokkal jobb hosszú távú eredményt értek el, mint azok, akik többször csak újraolvasták a szavakat.
	Egy másik kutatásban a résztvevők vagy ismételtek, vagy teszteltek szópárokat (pl. szuahéli-magyar), és a teszteléses csoport egy hét után is jelentősen jobban teljesített – még stresszes körülmények között is.
	A Keresztes és munkatársai (2014) tanulmányában az előhívásos tanulás neurokognitív hatásait vizsgálták, vagyis azt, hogy mi történik az agyban, amikor valaki aktívan felidézi a megtanult anyagot. Az aktív előhívás során stabilizálódnak az aktivációs mintázatok egy kiterjedt, különböző agyterületeket magában foglaló hálózatban – vagyis több agyi terület elkezd „együtt dolgozni” a tanult információ visszahívásakor. Ezt funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal (fMRI) igazolták, amely egy olyan eljárás, amivel meg lehet nézni, mely agyterületek aktívak egy adott feladat közben. Ezen eredmények azért nagyon fontosak az idegen nyelv tanulása szempontjából, mert alátámasztják: az előhívásos (teszteléses) tanulási stratégia nemcsak általános tanulási helyzetekben, hanem szókincs tartós elsajátításában is különösen hatékony. A kutatás neurokognitív eredményei azt mutatják, hogy amikor valaki például új szavakat próbál emlékezetből felidézni (és nem csak újraolvassa azokat), akkor az agyban erősebb, hosszabb távon működő memórianyomok keletkeznek, így ezek a szavak később is könnyebben előhívhatók maradnak.
	Az idegennyelv tanulásában a tesztelés (előhívásos tanulás) változatos tananyagoknál és feladatoknál használható (például nyelvtani struktúrák, aktív szókincs), ezeket itt mutatjuk be. Ezek a feladatok mind lehetőséget adnak arra, hogy a tanulók rendszeresen, ismételten gyakorolják az anyagot, amitől az hosszabb távon megmarad és könnyebben előhívható lesz.

A Carpenter és Pashler (2006) tanulmányában a tesztelés hatását vizsgálták a térképen való tájékozódás képességére. Kutatásuk arra irányult, hogy megnézzék, az előhívásos tanulás javítja-e a tanulók térbeli információk megjegyzését és felidézését. A résztvevők térképeket tanultak meg, majd különböző módokon hívták elő a tanultakat. Az eredmények azt mutatták, hogy az aktív visszahívás jelentősen növeli a tanulók térképi tájékozódási képességét a passzív ismétléssel szemben, azaz a tesztelés segít a térbeli információk hosszabb távú megtartásában és gyorsabb előhívásában. Ez a kutatás kiterjeszti a tesztelés hatékonyságát a hagyományos verbális tanuláson túl, és alátámasztja, hogy a tesztelés gyakorlati értelemben is értékes eszköz lehet komplex térbeli információk elsajátításához.

Agarwal és mtsai. (2014) 1408 középiskolai diákot kérdezett meg arról, hogyan hatott rájuk a rendszeres tesztelés. A tesztelés több órájukon is zajlott, mint például science, történelem, nyelvórák. Eredményeik egyértelműek:

• a diákok vizsgaszorongása csökken,
• a diákok tanórai szorongása csökken,
• a diákok szeretik ha rendszeresen tesztelik őket,
• a diákok tudása megnő, tanulási idejük lecsökken.

Karpicke és Roediger (2008) munkája, rávilágítottak, hogy a tartós tudás szempontjából nem a tananyag újra és újra elolvasásánál lényegesen hatékonyabb módszer a tanultak előhívása. Első olvasásra erősen hangzik, sőt talán érthetetlennek tűnik, de a rendszeres tesztelés nem csupán egy nagyon hatékony eszköz, hanem a hosszútávú tudás alapja. A rendszeres tesztelés jelentősen növeli a hosszú távú tudást, míg a már egyszer előhívott információ újraolvasása gyakorlatilag nem javítja azt. Fontos felismerés az is, hogy a diákok, beleértve az egyetemistákat is, gyakran nincsenek tisztában az előhívás memória-erősítő hatásával, és tévesen becsülik meg jövőbeli teljesítményüket.

Ebbinghaus felejtési görbéje azt mutatja meg, hogy az újonnan megtanult információk memóriában való “megtartása”, vagy inkább “előhíváhatósága”, hogyan csökken az idő múlásával, és hogy a rendszeres teszteléssel hogyan csökkenthető a felejtés mértéke. A görbe jellemzően meredeken esik az első órákban vagy napokban, majd a felejtés üteme jelentősen lelassul. Mindezek alapján kulcsfontosságú, hogy a tanárok ne csak a tanulást, hanem a rendszeres tesztelést is beépítsék a tanítási gyakorlatba, mivel ez alapvetően határozza meg a hosszú távú tudás megőrzését és ellentmond az “ismétlés a tudás anyja" hagyományos bölcsességnek, hiszen: “Tesztelés a tudás anyja”.

A humán tárgyakban az előhívásos tanulás hatékonyságát több kutatócsoport vizsgálta osztálytermi környezetben, elsősorban a hosszú távú hatásra és a tudástranszfer növelésére fókuszálva. McDaniel és társai (2011) középiskolai társadalomtudomány és történelem órákon mutatta ki, hogy 9 hónapos késéssel a tesztelve tanítottak 50%-kal jobb eredményt értek el nem tesztelve tanított társaiknál. Ráadásul a tesztek eredménye arra is rávilágított, hogy a régi tananyag tesztelése pozitív hatással van az újabb tananyagok megjegyzésére is. Ezzel az előhívásos tanulást a fenntarthatósággal is szoros összefüggésbe hozták.

Franzoi és társai (2025) olasz alsó tagozatos történelemoktatásban vizsgálta a jelenséget. A kapott pozitív hatáson már nem csodálkozunk, munkájuk viszont hozott egy rendkívül izgalmas eredményt: az előhívással tanulók mindenben jobb eredményt értek el, de statisztikailag kimutatható volt, hogy az összetetteb feladatok esetén, ahol az ún. “konceptuális” tudásra volt szükség, ott még jobban teljesítettek a teszteléssel tanított diákok.

Végül, de nem utolsó sorban Francis (2020) főiskolai pszichológia kurzuson, összetett tananyagokon mutatta ki, hogy a tesztelés javította az egy héttel későbbi teljesítményt.